Új bejegyzés Frissítés

2009.06.18. 22:05 jujo52

Ha hívsz!! Ha lélegzem sóhajod bennem éled.. Ha mozdulok a tested velem mozdul.. Ha énekelek a dalod bennem száll ... Ha elalszom , szép csillag szemeddel álmodom.. ha szólsz hozzám, a válaszom a szívedben száll.. Mielőtt kérsz, a gondolataidat kitalálom,.. Ha hívsz én már ott vagyok,előtted járok.. nappalod, éjed ,,.és a vágyad legyek.... S, hogy  engem szeress ,az életed csak én legyek.. Ha menned kell, marasztallak fogom az idő kerekét  ..               Ha a csókomat kéred,úgy csókollak ... Oly ész vesztően , olyan tüzesen,   Bárhol jársz ,hozzám mindig vissza találsz

2009.06.15. 11:31 Stefanotis

Ha fölszáll a kék madár Elraboltad a szívemet, elraboltad a lelkemet! Tudnod kell, csak Téged szeretlek! Nem tudom, miért érzem, de azt tudom Én szívből ezt érzem! Érzem, amit érzek, de Te vajon ugyanezt érzed!? Nem hiszem! Túl szép, hogy igaz legyen! Ez az, mi fáj nekem! Kék madárként szállsz az égre, nem is lehetne ennél édesebb a végzet! S mikor a halvány napsugár felragyog, Szememben a gyémánt könnycsepp ott ragyog! Kinyílik a rózsa szívemben, s csak "ez a kék madár" Dalol a lelkemben! Úgy szeretem hangját, hát még az arcát! S hacsak nekem muzsikál, szertefoszlik minden, mi homály! Lágy zenét varázsol az ajkamra, s elcsábít édes mosolya! Kék madár! Olyan bűbájos mindened, hogy én a nyomodba sem léphetek! De csitt! Csend legyen!... s csend vala! Nézd! Én ott állok a tónál! Belenézek némán, furán! Szememből a könnycsepp lecseppen, S a kék madár a tó tükrében fellebben! Ekkor felnézek az égre, egyenest a kék madár két szép szemébe, Majd vissza a morajló tó tükrébe! S a válasz szememben ott ragyog, mit csak e kék madárnak suttogok-suttogok! De várj, én is elmondom!: Ha e kék madár szíve lenne a tó, szívemet adván, boldogan lennék én az Ő szívében a kristályos, tiszta víz! „A tó talizmánja!”                                                                                                                                                               Kecskemét, 2009. márc. 05.

2009.06.15. 11:25 Stefanotis

Csend   Most csend van! Néma minden! De valami mégis… felsejlik bennem! S álmos vagyok! ... Gondolkodnék, de már nem tudok! S csukódik a pillám… halkul a vérem, szinte megáll. De még fent vagyok! ... S még mindig… csak forognak a gondolatok! Szédülök! Úgy érzem, már aludnék! De nem enged… kicsit kínoz még! Már aludnék…! … s egyszer csak elnyel! Örvénylik, úgy húz, egyre lejjebb, s csak lejjebb! Bár még parányi fényét magam előtt látom, De érzem, nemsoká, jön az álom! Közeleg… Itt van! Hallom, hogy kopogtat… S mostmár… csukódik az ajtó! Olyan ez, mint egy útonálló! Ki őrködik felettem, s nem enged! Nincs visszaút! ... S mintha fent lennék, s nem is aludnék! Oly élénk, minden szó és kép! S mintha mesélne nekem… ott, valahol… egy édes hang! Lágy, búgó a dallam! De ez… már csak álom! S mostmár jólesik, miden gondolatom szétesik! S csak visz az ár! Álmok tengere, óceán! S mi vár vajon még reám? Mennyi szép és mennyi jó! Vagy éppen a feneketlen tó! De ez csak egy képzelet! Mi valóság!? Oltalom vagy átok? Látomás… minek szelét érzem!? Mondd, mi az, mit látok? … némaság … s elringatnak az érzékek! Tovatűnik a gondolat, s szárnyalni kezd A fűzfa gondolat, s összeesik… Gyenge vagyok! Félek! ... Mert halódó az élet! S hirtelen… felébredek! S már remélni sem merek! Nyílik egy ajtó! S mily jó látni, hogy még minden szép és jó! S Hálát Adok minden percnek! Édes Istenem! Köszönöm, Hogy Ti még itt vagytok velem! Vagytok Nekem! … s már nem néma a csend sem!                                                                                                                                                                 Kecskemét, 2009. febr. 09.

2009.06.15. 11:22 Stefanotis

*  Csillanó hópihék  *  *Hópihe száll, suttognak a fények* Szívemben furcsa érzések kélnek. Ezer hópihe, s megannyi rejtelem, Mondd, mi ez a pajkos érzelem keblemben!? Fehér fényed-fehér fényed, Nem lehet más, csak a Te éked!   Szikrázó tünemény vagy parázs a fényben? Szebb vagy nékem, mint csillámló, égi fényed! És mondd csak: Miért vagy oly kedves nékem? Mint mindig, megannyi télen.   Szorít a szív, tél szava zeng, S fent, hirtelen egy kis csillag üzen! Ragyogó mosolyával rámkacsint, s mellé piciny csillámport hint. Holdvilág sugara fénylik nékem, s mostmár úgy érzem, igen, talán értem. Szívem a rózsád, rózsád a szíved!   És a fények még mindig égnek, s egyre több gyúl, Oly szép, hogy már-már félek! Fenyőillat susog a szélben, ünnep szava dalol nékem! Hópelyhecske gyere még el nékem, mert kedves vagy, érzem, s ismét lángban égek. Mint mindig, megannyi télen.   Mesés illúziók, tovatűnő hópihék, daloljatok még nékem, hisz Ti vagytok a „varázs”, mi *kell nékem - csodás fények, csillanó, csodaszép hópihék!*                                                                                                                        Kecskemét, 2008. dec. 20.

2009.06.14. 22:17 JUTKA

SZERESD AZ ÉDESANYÁT-APÁT Vigyázz, hogy ne hibázz. Szeresd az édesanyát-apát, meg ne bántsd, mert lehet még úgy, hiába vágyod, többé nem hallod, sír borítja mozdulatát, kedves szavát, mosolyát, érted féltő gondolatát. Sírjára hiába hordod az engesztelő virágcsokrot, attól már nem lesz boldog. Amíg él, addig, addig szeresd, hogy fáradt napjait bearanyozza, hogy érezze a szereteted. Akkor a boldogsága visszaszáll rád... elkísér egy életen át!

2009.05.11. 21:31 KISS ákos JENŐ

2009.05.11. 21:25 KISS ákos JENŐ

2009.04.26. 17:59 jutka

A barátság kertje A barátságot mondhatjuk egy kertnek, melybe sok-sok kis magot elültethetsz. Kedvesség és nevetés a locsolás, s a szeretet lesz a kinyíló virág. Türelem, megértés, gyengéd figyelem napsütésnél jobban melegítenek, Így nem hervad a szeretet virága, s aki ültette, örökké csodálja.

[8-1]